Főmenü

Simple Random Quotes

"Egy fuvola csak a levegővel játszik. A légi semmivel. A szavak ilyenkor semmit sem érnek."
Müller Péter

BuaXua Calendar (Free version)

Május
27
Szombat
17:41
BuaXua Calendar

Module - Facebook Comments By Internet Partner

Bejelentkezés

Kritika - Kodály központ

Horgas Eszter fuvolaművész a magyar zenei élet egyik dívaként is jegyzett kiváló előadóművésze, aki mind az úgynevezett komolyzene, mind a dzsessz műfajában is otthonos és elismert muzsikus, már legalábbis azok szemében, akik nyitottan fogadják el, ha egy művészben megvan ez a ma crossovernek nevezett kettősség. Ami lényegében azt jelenti, hogy az illető előadó mind a dzsessz világába be tudja csempészni a klasszikus zenei műveltségből adódó inspirációkat, mind pedig a komolyzenei darabokat is a dzsessz frissítő hatású és szellemiségű megközelítésével, néha ezek ragyogó szintézisével adja elő.

Horgas Eszter ezen a téren leginkább az előbbi típusba tartozik, így nem véletlen, hogy a világhírű dzsesszrock gitárossal, Al di Meolával kétszer is egészen katartikus nagysikerű Carmen-koncertet tudott adni – melynek során a kiváló gitárosnak is „fel kellett kötni a fehérneműt”, hogy Horgas Eszter klasszikus ihletettségű virtuóz improvizációjára megtalálja a megfelelően adekvát választ – s Vukán Györggyel is sokat dolgozott együtt, s mindketten igen elismerőleg szóltak muzsikustársuk zenei, emberi, művészi kvalitásairól. Arról, hogy ez milyen nagy hatást gyakorolt Horgas Eszterre a mostani, a Talamba ütőegyüttessel adott „Francia szerelem” című pécsi, Kodály Központbeli koncerten is meggyőződhettünk, hiszen Horgas Eszter úgy fogalmazott, hogy egy életen át hálával tartozik azért Vukán Györgynek, amit tőle kapott, s Ravel Pavane egy infánsnő halálára című művét a tavaly augusztusban elhunyt kiváló dzsessz-zongorista-zeneszerzőnek ajánlotta, az est egyik legkatartikusabb pillanatát átadva február 12-én. Maga a koncert az egykor, 15 éve Debrecenből elindult, ma Gödöllőn működő Talamba ütőegyüttes – mely délszláv eredetű nevét egy az üstdob elődjének tekintett cserépdobról kapta – afrikai zenei ütős produkciójával indult, s a muzsikusok a koncert folyamán gyakran játszottak más egzotikus, főleg francia kultúrkörhöz tartozó vidékekről származó könnyű- és népzenét, nagy sikert aratva. Horgas Eszter ezután jelent meg a közönség oldalbejáratánál, s lélegzetelállítóan varázslatos szépséggel szólaltatta meg Saint-Saens Sámson és Delila című operájából a Csókáriát, melyet sajnos elfelejtett visszakonferálni, de így is jól megadta a közös alaphangot, a „Francia szerelemhez”. A folytatásban Horgas Eszter azt is megmutatta, hogy az egyik legismertebb 20. századi fuvoladarabot, Francis Poulenc szonátáját, illetve annak első tételét magával ragadó virtuozitással és ugyanakkor a talambások a zongoraszólamot lefedve is különleges kíséretéhez igazodó egyéni játékmóddal tudja előadni. Ebben persze talán az is közrejátszott, hogy Horgas Eszter többek között a francia iskolát nagyon ihletetten játszó Kovács Lórántnál is tanult, valamint ösztöndíjasként két fuvolista világnagyságnál, Adorján Andrásnál és Jean-Pierre Rampalnál is. Az átiratok sorában az egyik próbakő Ravel Bolerója volt, mely természetesen nem vetekedhetett a francia mester ragyogó zenekari színeivel, de Horgas és a Talamba nagyon jól megosztotta a kissé lerövidített darabon belül a dinamikai fokozásból adódó hangzás-különbségek problematikájának feloldását is a fuvola és az ütősök között. Debussy muzsikái közül rendkívül élményt keltően szólt a „Kicsi néger” dzsesszes átültetése, mellyel kapcsolatban talán csak az „afrikai környezetbe” való szöveges elhelyezés volt egy kicsit túlzás, lévén, hogy Debussyt legjobb emlékezetem szerint amerikai dzsesszmuzsika ihlette. Egy másik meglepetést pedig azzal keltett legalábbis számomra Horgas Eszter, hogy a különben a koncerten teljes egészében el nem játszott, egyetlen szólófuvolára írt Debussy-darabot, a Syrinxet egy rövid „beleimprovizálás” erejéig felidézte, majd virtuózan folytatta tovább Debussy Álmodozás című szerzeményét. Különleges színfolt volt a koncerten még Debussytől a Golliwog bábu tánca (Golliwog’s cakewalk) és a „bútorzene komponistának” nevezett Erik Satie első Gymnopediája, mely szépségével cáfolta a valójában inkább „háttérzenének” nevezhető karaktert. A koncert két talán legvirtuózabb száma, természetesen Bizet Carmenjéből való részlet volt, a Seguidilla és a Cigánytánc, s főleg ez utóbbi sikerült egészen fergetegesre. De a francia muzsika mellett hallhattunk más egzotikus, latin muzsikát is, Astor Piazzolla Liber tangóját, mely a címéhez illő szabadsággal szólalt meg Horgas Eszter és a Talamba előadásában, mely azonban talán még lehetett volna egy kicsit, főleg a vége felé még „pörgősebb” is. Egy biztos, Horgas Eszter ezen a koncerten is sokakkal megszerettette hangszerének, a fuvolának a francia zenében különösen szép tónusú hangját, s az egzotikus népzenékben is remeklő Talambával közös muzsikálásban pedig nemegyszer ragyogó „kézfogását”, de legalábbis „karnyújtását” mutatta fel komoly- és „könnyű” zenének, dzsesszesen improvizatív együttjátszásában. Kovács Attila Amtmann Prosper- és Bartók Béla Emlék-díjas kritikus